Ismét nem tudom, hol is kezdjem???
De most Róla szeretnék írni, de el se tudom kezdeni...Minden gondolatom körülötte forog, pedig ez így nem jó, nagyon nem jó...De megpróbálom leírni az első pillantástól a mai napig. Íme:
Februári nap volt, én dolgoztam a parfümériában amikor megjelentek a pávák, köztük ő is. Akkor láttam először, egy másik kedves fiúval volt, őt már ismertem régebb óta, oda is jött a boltba beszélgetni. No és persze az "új" fiú is. Már akkor megfogott az illata...ÁÁÁ még most is érzem. Akkor nem beszéltem vele semmit,csak a barátjával, de amikor indultak mondott valamit a barátjának, persze szerbül, hogy még véletlenül se értsem. Egyből kiváncsiságom előtört és érdeklődtem mit mondott, amit elvileg nem kellett volna elmondania a barátjának, mert ahogy elkezdte mondani,mint a kisgyerekek befogta a száját...de mint kiderült azt mondta tetszem neki...HŰŰŰŰ:), egyből el is vörösödtem azt hiszem.Aztán másnap kaptam egy ismeretlen számról egy sms-t, "én vagyok a hosszú hajú fiú" Ő volt. Azután mindennap bejött a plázába volt hogy nem is beszéltünk,csak egy mosoly és ment tovább.Aztán megbeszéltük az első randit, közös nyelv hiányában hármasban...szóval ott volt a barátja ő fordított...
Egy kicsit az első "randinkról":
Megbeszéltük miután végzek a parfümériában találkozunk a városháza előtt és megbeszéljük mi legyen. Persze nem értettünk már akkor se egyet, hogy hova menjünk...végül az egyik közeli kávézóra esett a választás. Kiültünk a teraszra, teáztunk...és beszélgettünk. Aztán amikor véletlen hozzá ért a lábam az ő lábához, elrántotta, erre én hogy még véletlenül se forduljon elő mégegyszer még a széket is arrébb húztam, amire neki a válasza az volt hogy megfogta a kezemet... és úgy beszélgettünk tovább.Időközben az eső is elkezdett esni, hogy még véletlenül se felejtsem el soha ezt a randit. Eddig nem is sikerült.
Ezután szinte mindannap találkoztunk. Annyi minden van vele kapcsolatban,hogy így egyszerre le se tudom írni... de azért próbálkozom még.:)
A születésnapjára írtam egy sms-t neki, semmi reakciót nem kaptam rá.Mint minden nő egyből kombinálni kezdtem hogy biztos van barátnője és stb...De nem, egyszerűen csak nem volt feltöltve a kártyája, ezért rá következő este zárás előtt megjelent. Én beszélgettem egyik barátnőmmel amikor észrevettem, és elment mögöttem, nem is mondott semmit. Aztán a barátnőm mondja, hogy figyeld meg hozzád jött. így is volt, odament a bolthoz és várt hogy odaérjek. bejött megköszönte, hogy írtam neki és nem is tudja honnan tudtam, hogy volt a születésnapja...Aranyos volt nagyon.
Aztán én eljöttem a parfümériából ezután meg is szakadt a kapcsolatunk.Egyrészt az miatta hogy eljöttem, másfelől meg nyáron ő is hazament. De amikor visszajött emlékszem akkor találkoztunk újra amikor mentem a papám születésnapjára és meglátott. Már messziről kiabált, kis híján kérdőre vont,hogy hol voltam,mit csináltam, miért tűntem el, miért nem dolgozom a parfümériában és sorolhatnám még...Aztán mondtam neki,hogy angolra járok, az első reakciója az volt rá,hogy miattam????:)
Persze nem miatta,de nem utolsó az sem, hogy végre tudunk "tolmács" nélkül is beszélgeteni. Azután megint nagy csend állt be a kapcsolatunkba, aztán szintén egy nap amikor angolról mentem haza, találkoztunk. Ott kezdtük azt hiszem újra a történetünket.... Újra megtörtént a telefonszám csere és akkor az annyiba is maradt.Mondta, hogy majd hív másnap.Gondoltam persze....mert ugye a pasik ha azt mondják másnap hívnak, azért ez ritkán szokott bejönni. De nála bejött. Hívott és egy óra múlva már ott volt a házunk előtt és várt rám. És onnantól tényleg szorossá vált a kapcsolatunk újra. Azóta pedig eltelt közel két hónap és harcolunk, megunhatatlanul harcolunk. De sajnos rá kell jönnöm, iszonyat rosszul érzem magam,ha nem beszélünk, nem látom, nem találkozunk, nem érzem az illatát és még sorolhatnám. Most is épp egy ilyen gödörben vagyunk, nem tudom mit tegyek, írjak neki, vagy hagyjam? De olyan nagyon hiányzik....
