Hol kezdjem?:)
Annyi minden történt az utóbbi pár napban.Kezdődött a péntek esti örülettel...Amit a mai napig nem bánok, azaz egyetlen dolog miatt mégis.Ilyenkor hetekig láthatatlanná válunk egymás számára.Ami mondjuk nem is baj,de mégsem tudom miért van ez...Gondoltam már arra is,hogy ennyi kell nekünk ahhoz,hogy feldolgozzuk a történteket,de nem hiszem,hogy ez lenne az oka.Nem jövök rá...Ez egy lesz a megválaszolhatatlan kérdések közül.Ami persze,lehet másnak egyből menne.Nekem nem.Mindenesetre ismét a kicsi szivem megkeveredett,de olyan jó érzés volt...nem akartam,hogy véget érjen.De véget ért, mert ugye minek is tartana tovább.
Aztán szombaton és vasárnap beköszöntött a csodálatos napsütés.Legszivesebben egész nap kint ültem volna az udvaron,vagy a teraszon. Ezt mondjuk megvalósítottam, kávéztam egy jót kint a ragyogó napsütésben.
Kedden megérkezett legkedvesebb barátnőm, már hiányzott nagyon. Jó volt kicsit beszélgetni, immár nemcsak számítógépen keresztül.De mégis,azok a hallgatások amik a beszélgetések között "keletkeztek" tényleg mindent elmondtak. Mint,ahogy számos nagyszerű ember leírásában, idézetben olvasni lehet...íme egy- kettő. Melyekkel zárom is ma a soraimat, a folytatás érkezik..:)
