Angel

Szép volt, jó volt, köszönöm.Ennyi.

Ennyi maradt belőle, egy seb.Pontosabban már csak heg, de az már mindig megmarad.Így amikor ránézek Ő jut eszembe róla...és az az izgalmas este.:)

Az utolsó találkozásaink nem megbeszéltek voltak, mentem meccsre dolgozni, ő pedig játszott. A meccset megnyerték azzal a góllal amit ő rúgott. A gólöröme annyiból állt, hogy levette a mezét, arra felém küldött egy puszit, és ennyi. Ezek után le kellett mennem az öltözőbe beszélnem a bíróval, akkor ott a folyósón úgy elmentünk egymás mellett, mint aki soha nem is ismerte egymást....Hű de rossz érzés volt.

Másnap találkoztunk a városba, véletlenül futottunk össze, akkor meg már messziről kiabált. Ki érti ezt? Mindenesetre én nem.

A következő meccs alkalmával pont a szülei fölött ültem a sajtópáholyba. Aztán szünetbe mikor beszélt az anyukájával végig engem nézett. Na szép, mondom.... Ezek után nekem még nagyon sok dolgom volt a meccs után, sokat kellett várni a sajtótájékoztatóra,ahova engem küldtek. Egyszer csak látom hogy jön fel a lépcsőn a szüleivel és leülnek oda a mögöttünk lévő kanapéra, ott beszélgettek. Ja és akkor Pestről pont egy nagyon kedves, fiatal és nem utolsó sorban jóképű újságíró jött. Folyamatosan nézett miközben beszéltem vele...

Meccs után volt pár üzenetváltásunk,de semmi komoly.És azóta nem is találkoztunk, sajnos. Ill. összefutottunk NB3-as meccsen meg a városba is, de beszélni nem beszéltünk,csak néz, néz,néz...

Furcsa módon kedden rendezték  a következő fordulót NB1-ben, így persze mentem dolgozni... Arról nem akarok beszélni,hogy ritka rossz meccs volt. Arról viszont igen, hogy olyan szomorú volt egész meccs alatt...Aztán éppen amikor indultam volna összefutottunk a lépcsőn, megállt egy pillanatra, kérdeztem hogy van, a válasza az volt, hogy jól, bár még csak rám se nézett...:( A szívem szakadt meg ahogy ment fel a lépcsőn... Egész meccs alatt láttam rajta, hogy valami nincs rendben, csak nem tudom mi. Azt majd elfelejtettem, hogy a szemöldöke le volt ragasztva neki, mivel előző meccsen felszakadt egy kedves könyökölés miatt... Anem tudom mi lehet a baj...De tényleg nagyon remélem, hogy semmi komoly. Aggodalmamnak tegnap hangot is adtam, azaz írtam neki egy üzenetet, melyre ezt a választ kaptam, miszerint: nem volt jó napja...:(

Ismét nem tudom, hol is kezdjem???

De most Róla szeretnék írni, de el se tudom kezdeni...Minden gondolatom körülötte forog, pedig ez így nem jó, nagyon nem jó...De megpróbálom leírni az első pillantástól a mai napig. Íme:

Februári nap volt, én dolgoztam a parfümériában amikor megjelentek a pávák, köztük ő is. Akkor láttam először, egy másik kedves fiúval volt, őt már ismertem régebb óta, oda is jött a boltba beszélgetni. No és persze az "új" fiú is. Már akkor megfogott az illata...ÁÁÁ még most is érzem. Akkor nem beszéltem vele semmit,csak a barátjával, de amikor indultak mondott valamit a barátjának, persze szerbül, hogy még véletlenül se értsem. Egyből kiváncsiságom előtört és érdeklődtem mit mondott, amit elvileg nem kellett volna elmondania a barátjának, mert ahogy elkezdte mondani,mint a kisgyerekek befogta a száját...de mint kiderült azt mondta tetszem neki...HŰŰŰŰ:), egyből el is vörösödtem azt hiszem.Aztán másnap kaptam egy ismeretlen számról egy sms-t, "én vagyok a hosszú hajú fiú" Ő volt. Azután mindennap bejött a plázába volt hogy nem is beszéltünk,csak egy mosoly és ment tovább.Aztán megbeszéltük az első randit, közös nyelv hiányában hármasban...szóval ott volt a barátja ő fordított...

Egy kicsit az első "randinkról":

Megbeszéltük miután végzek a parfümériában találkozunk a városháza előtt és megbeszéljük mi legyen. Persze nem értettünk már akkor se egyet, hogy hova menjünk...végül az egyik közeli kávézóra esett a választás. Kiültünk a teraszra, teáztunk...és beszélgettünk. Aztán amikor véletlen hozzá ért a lábam az ő lábához, elrántotta, erre én hogy még véletlenül se forduljon elő mégegyszer még a széket is arrébb húztam, amire neki a válasza az volt hogy megfogta a kezemet... és úgy beszélgettünk tovább.Időközben az eső is elkezdett esni, hogy még véletlenül se felejtsem el soha ezt a randit. Eddig nem is sikerült.

Ezután szinte mindannap találkoztunk. Annyi minden van vele kapcsolatban,hogy így egyszerre le se tudom írni... de azért próbálkozom még.:)

A születésnapjára írtam egy sms-t neki, semmi reakciót nem kaptam rá.Mint minden nő egyből kombinálni kezdtem hogy biztos van barátnője és stb...De nem, egyszerűen csak nem volt feltöltve a kártyája, ezért rá következő este zárás előtt megjelent. Én beszélgettem egyik barátnőmmel amikor észrevettem, és elment mögöttem, nem is mondott semmit. Aztán a barátnőm mondja, hogy figyeld meg hozzád jött. így is volt, odament a bolthoz és várt hogy odaérjek. bejött megköszönte, hogy írtam neki és nem is tudja honnan tudtam, hogy volt a születésnapja...Aranyos volt nagyon.

Aztán én eljöttem a parfümériából ezután meg is szakadt a kapcsolatunk.Egyrészt az miatta hogy eljöttem, másfelől meg nyáron ő is hazament. De amikor visszajött emlékszem akkor találkoztunk újra amikor mentem a papám születésnapjára és meglátott. Már messziről kiabált, kis híján kérdőre vont,hogy hol voltam,mit csináltam, miért tűntem el, miért nem dolgozom a parfümériában és sorolhatnám még...Aztán mondtam neki,hogy angolra járok, az első reakciója az volt rá,hogy miattam????:)

Persze nem miatta,de nem utolsó az sem, hogy végre tudunk "tolmács" nélkül is beszélgeteni. Azután megint nagy csend állt be a kapcsolatunkba, aztán szintén egy nap amikor angolról mentem haza, találkoztunk. Ott kezdtük azt hiszem újra a történetünket.... Újra megtörtént a telefonszám csere és akkor az annyiba is maradt.Mondta, hogy majd hív másnap.Gondoltam persze....mert ugye a pasik ha azt mondják másnap hívnak, azért ez ritkán szokott bejönni. De nála bejött. Hívott és egy óra múlva már ott volt a házunk előtt és várt rám. És onnantól tényleg szorossá vált a kapcsolatunk újra. Azóta pedig eltelt közel két hónap és harcolunk, megunhatatlanul harcolunk. De sajnos rá kell jönnöm, iszonyat rosszul érzem magam,ha nem beszélünk, nem látom, nem találkozunk, nem érzem az illatát és még sorolhatnám. Most is épp egy ilyen gödörben vagyunk, nem tudom mit tegyek, írjak neki, vagy hagyjam? De olyan nagyon hiányzik....

Hol kezdjem?:)

Annyi minden történt az utóbbi pár napban.Kezdődött a péntek esti örülettel...Amit a mai napig nem bánok, azaz egyetlen dolog miatt mégis.Ilyenkor hetekig láthatatlanná válunk egymás számára.Ami mondjuk nem is baj,de mégsem tudom miért van ez...Gondoltam már arra is,hogy ennyi kell nekünk ahhoz,hogy feldolgozzuk a történteket,de nem hiszem,hogy ez lenne az oka.Nem jövök rá...Ez egy lesz a megválaszolhatatlan kérdések közül.Ami persze,lehet másnak egyből menne.Nekem nem.Mindenesetre ismét a kicsi szivem megkeveredett,de olyan jó érzés volt...nem akartam,hogy véget érjen.De véget  ért, mert ugye minek is tartana tovább.

Aztán szombaton és vasárnap beköszöntött a csodálatos napsütés.Legszivesebben egész nap kint ültem volna az udvaron,vagy a teraszon. Ezt mondjuk megvalósítottam, kávéztam egy jót kint a ragyogó napsütésben.

Kedden megérkezett legkedvesebb barátnőm, már hiányzott nagyon. Jó volt kicsit beszélgetni, immár nemcsak számítógépen keresztül.De mégis,azok a hallgatások amik a beszélgetések között "keletkeztek" tényleg mindent elmondtak. Mint,ahogy számos nagyszerű ember leírásában, idézetben olvasni lehet...íme egy- kettő. Melyekkel zárom is ma a soraimat, a folytatás érkezik..:)

Kevergés???? Mit jelent ez???

Történt ugyanis,hogy legkedvesebb unokahugom (aki annál azért jóval több),megemlítette,hogy beszélt valakivel és ő, e kedves szót értette rám, pontosabban ezáltal azonosított be,hogy rólam van szó. Miszerint én keveregtem valakivel...Eltelt már majdnem 12 óra azóta,hogy ezt meghallottam,de nem tudom kiverni a fejemből. Csak ez az egyetlen szó körül van minden gondolatom. De rá kell jönnöm,hogy ez rám cseppet sem jó fényt vet. ..:S Nos ha esetleg valaki olvasná, és tudja a kevergés szó konkrét, akár szótárba való jelentését, nagyon megköszönném...

Különös érzések keveregnek bennem... Időről időre  elkap egy érzés és hihetetlen táncot jár körülöttem, a szívemet pillanatok alatt elrabolja.Hiába is ellenkeznék,nem tudok mit tenni. Valamiért mindig belemegyek ebbe a kis játékba,pedig tudom,hogy nem lenne szabad, de mégis,ha már 1 másodpercre boldoggá tett, már megérte!!! Elengedni nehéz nagyon,de el kell, különben ez  az egy másodperces csoda, épp az ellenkezőjévé válik, amit senki nem akar, azaz nem akarhat...Mert végül is ki szeret szenvedni???

Kezdetnek most ennyi lenne, aztán amint történik valami radikális változás az életemben, ígérem leírom. Kiírom magamból.